Az MBSZ-ről

A sport­bú­vár­ko­dás az 1950-es évek ele­jén ro­ha­mo­san ter­jedt el Eu­ró­pá­ban. Ebben nagy sze­re­pe volt Jacques-Yves Cousteau ka­pi­tány ta­lál­má­nyá­nak, amely a sű­rí­tett le­ve­gő­vel töl­tött légzőkészülék hasz­ná­la­tá­val le­he­tővé te­tte a hos­­szabb víz alat­ti tar­tóz­ko­dást, a víz alat­ti élet tanulmányozását és a spor­tot.

1952-ben a Nem­zet­kö­zi Sport­hor­gász Szö­vet­ség­ben (CIPS) Vízalatti Sport­bi­zott­ság elnevezésével lét­re­jött a sport­ág el­ső nem­zet­kö­zi szer­ve­ze­te, amely ja­vas­la­tá­ra 1959-ben Mo­na­có­ban meg­ala­kult a CMAS (Confédération Mondiale des Activites Subaquatiques) a Vízalatti Te­vé­keny­sé­gek Vi­lág­szö­vet­sé­ge.

A CMAS meg­ala­ku­lá­sa­kor 15, 1982-ben már 52, nap­ja­ink­ban több mint száz or­szág tag­ja mind az öt kontinensről. A szer­ve­zet leg­fel­ső vég­re­haj­tó fó­ru­ma a két éven­ként ös­­sze­hí­vott köz­gyű­lés. Az ope­ra­tív fel­ada­tok­at a CMAS min­den­ko­ri szék­he­lyén (1991-ig Pá­rizs, az­óta Ró­ma) mű­kö­dő iro­da vég­zi. A kong­res­­szu­sok kö­zöt­ti idő­szak­ban a 15 fõs Vég­re­haj­tó Bi­zott­ság jo­go­sult a dön­té­sek meg­ho­za­tal­ára. Há­rom bi­zott­ság mű­kö­dik a CMAS cél­jai el­éré­sé­ért, ezek: a sport, tech­ni­kai és tu­do­má­nyos bi­zott­sá­gok. A ma­gyar szö­vet­ség 1968 óta tag­ja a CMAS-nak. Dr Nyíri Iván a CMAS Elnökségben, Ludvigh Zol­tán az Uszonyosúszó Bi­zott­ság­ban töltött be tisztséget, jelenleg Papp Gábor az elnökségben, Zelenák József a Technikai Bizottságban, Balázs Péter a Tá­jé­ko­zó­dá­si Bi­zott­ság­ban kép­vi­se­li az MBSZ-t.

1957 és 1959 kö­zött ha­zánk­ban is egy­re több bú­vár­cso­port ala­kult meg; ak­kor kezd­tünk meg­is­mer­ked­ni az új sport­ág­gal. A ro­man­ti­kus víz alat­ti vi­lág meg­is­me­ré­sé­nek le­he­tő­sé­ge von­zot­ta a fi­a­ta­lok tö­me­gét a bú­vár­klu­bok­ba. 1967-ig egy­sé­ges irá­nyí­tás nél­kül mű­köd­tek a ha­zai bú­vár­cso­por­tok. Az OTSH sport­ága­i­nak rend­sze­ré­ben ez év vé­gé­re meg­ala­kult a Ma­gyar Kön­­nyű­bú­vár Szö­vet­ség, mely 1968. január 1-jétől hivatalos megkezdte működését. Meg­indult a szer­ve­zett, irá­nyí­tott bú­vár­kép­zés és a bú­vár­sport.

Az ezt kö­ve­tő – el­lent­mon­dás­ok­tól ter­hes – mint­egy húsz esz­ten­dő alatt szá­mos erő­fe­szí­tés, fá­ra­do­zás és út­ke­re­sés ered­mé­nye­ként je­len­tős fej­lő­dé­sen ment ke­resz­tül a sport­ág. Ki­ala­kult egy­fe­lől a Ma­gyar Hon­vé­del­mi Szö­vet­ség rend­sze­ré­ben a ver­seny- és sza­bad­idősport­tal, va­la­mint bú­vár­mun­ká­val fog­lal­ko­zó klu­bok or­szá­gos há­ló­za­ta, más­fe­lől az el­ső­sor­ban a nagy ha­gyo­má­nyok­kal ren­del­ke­ző ter­mé­szet­ba­rát moz­ga­lom kö­ré szer­ve­ző­dő cso­por­tok és szak­osz­tály­ok rend­sze­re.

1989 de­cem­be­ré­ben demokratikus úton megválasztásra került a Ma­gyar Bú­vár Szö­vet­ség. Az új­já­a­la­kult szö­vet­ség leg­fon­to­sabb fel­ada­ti kö­zött tartot­ta szá­mon az ér­té­kek meg­őr­zé­sét, ame­lyet el­ső­sor­ban a ver­seny­sport-ered­mé­nyek­ben le­he­tett mér­ni, a nem­zet­kö­zi szö­vet­ség­ben va­ló ak­tív je­len­lét­ét, va­la­mint a kor­sze­rű nem­zet­kö­zi kri­té­ri­u­mok­nak meg­fe­le­lő bú­vár­ok­ta­tá­si és mi­nő­sí­té­si rend­szer élet­re hí­vá­sát.