BÚVÁROK AZ ÁRVÍZVÉDELEMBEN – ROITH GYÖRGY VISSZAEMLÉKEZÉSE 3.RÉSZ

2021.02.28.

Roith György feljegyzései által ismerhetjük meg a magyarországi árvízvédekezésben szerepet vállaló búvárok történetét.

Az 1972. évi Dráva-menti árvíz

A vízügyi szervek kérésére – a Dráván az ország határa mentén Drávaszabolcsnál kritikussá vált a helyzet – az MHSZ Egyesült Izzó Viziklub búvárai Szabó Dezső vezetésével részt vettek a mintegy tíz napos védekezésben. Eredményeik és helytállásuk alapján a Jugoszláv állami és vízügyi szervek kérésére a magyar hatóságok engedélyével az Izzós búvárok a szomszédos országban folytattak önkéntes, veszélyes munkájukat. E két országra kiható búvármunkán legyen a krónikásunk Szabó Dezső:

A riasztás után tíz fővel útra keltünk, hogy a védelemvezetésnél jelentkezzünk Drávaszabolcson. Miután a telefonértesítésből tudtuk, hogy elsősorban fóliaterítés lesz a feladatunk mi öten, akik részt vettünk az 1970. évi Tisza-völgyi munkán megbeszéltük a tennivalókat, magyaráztuk a végrehajtandó feladatot az „újoncainknak”. Megérkezve a helyszínre már minden egyszerűen ment. Felvételeztük a 8 m széles fóliatekercset a 9 m hosszú terítő csöveket a helyszínen azonnal megkezdtük a fóliázást. Ellentétben a tiszai módszerrel itt anyaghiány miatt az úgynevezett rajzszögezést nem alkalmaztuk, csak a méterenkénti homokzsákos leterhelést a fóliának. Kisegítő személyzetet adtak bőven, de a munkához való viszonyuk…szóval ez van. Így a napi teljesítményük változó volt, ennek ellenére 80-100 m-es gátszakasz fóliázását tudtuk elvégezni egy-egy nyújtott műszakú napon. Természetesen sok látogató és bámészkodó is lábatlankodott körülöttünk. Igen csak útban voltak, s mi finoman eltanácsoltuk a közönséget. Munkánk vége felé járva a védelemvezető közölte, a Jugó vízügyesek felvették a kapcsolatot velük, hogy segítsünk a túloldalon is. Hm…Mi kellünk nekik, bezzeg tavaly az Adrián nem lelkesedtek értünk, ránk mászott a milícia.

Beleegyeztünk, mire kiderült, már mehetünk is, mert az engedély már meg is van a túloldali védekezésre. Változatosság kedvéért Jugóéknál ismét csak fóliáztunk. Szállás és étkezés Beli Manastir-ban volt. Szinte változást hozott, hogy egy buzgár elfogásához riasztottak minket. Azt mondták nem nagy. Hát nem úgy tűnt, csak úgy nyelte a sok homokzsákot, de azért simán sikerült elzárni. Jó kis csapatom volt:

Gersitcz István, Határi József, Juhai Sándor, Kubánszki Ferenc, Lengyel Zoltán, Littman Róbert, Pohocsa Sándor, Rajt János, Szabó Dezső, Szilágyi Imre.

Munkánk elismeréseként a Jugoszláviai Baranya megye vezetője oklevéllel tüntetett ki minket.